Felejtsük el a cuki plüssmacikat, kókadozó rózsákat, csöpögős szerelmes leveleket! Február közepén az emberek ősidők óta a termékenységet ünneplik: ősi rítusok, pogány hiedelmek és vérbő szokások kapcsolódnak hozzá.
Az ókori Görögországban a január közepe és február közepe közötti időszak Gamelion hónapja volt: Zeusz és Héra szent frigyének hónapja. Az emberek is a szerelemnek és szexnek szentelték ezeket a heteket Athénban, és a többi városban.
Rómában február 15-én a Lupercalia nevű ünnepet ülték meg, amit Lupercusnak, a termékenység istenének szenteltek. (Lupercus csaknem meztelenül, kecskejelmezben –egyes források szerint viszont farkas jelmezben- jelent meg az ünneplők előtt.) Ilyenkor az emberek kecskéket áldoztak, ittak és mulatoztak, s a fesztivál csúcspontján Lupercus papjai a leölt kecskék bőrét magukra terítve, kecskebőrből hasogatott szíjakkal rohantak végig a városok utcáin, és megcsapkodtak vele minden arra járót. (Hitük szerint ezzel segítve elő termékenységüket.) Más források azt említik, hogy nem Lupercus papjai, hanem a fiatal férfiak húztak farkasbőrt magukra. El lehet képzelni Lupercalia éjszakáját ilyen bemelegítés után…
A kereszténység feltűnésével rohamosan szelídültek ezek a rítusok: a Lupercalia és a többi termékenységi ünnep helyébe Valentinus, vagyis Szent Bálint napja lépett. Valentinus személye körül sűrű homály ül a történelemben: minimum három Szent Bálint esélyes ugyanis az ünnep ihletőjének címére. (Egy római pap, egy püspök Interamma –a mai Terni- városából, és egy Észak-Afrikában meghalt keresztény szent.) …a többi eredetmagyarázatról nem is szólva. Csak egy dolog biztos: a keresztény egyház a pogány szertartások felülírására törekedett Szent Bálint előtérbe helyezésével. (Akárcsak a Szent Iván éjjele - Nyári Napforduló esetében.)
Tehát annak ellenére, hogy napjainkban a Valentin nap újkeletű ünnepnek tűnik, nagyon komoly és ősi kulturális gyökerekkel rendelkezik! …csak jelentősen átformálódott az évezredek alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése