Lávalámpa

Szinte minenki hallot már a lávalámpákról, és nagyon sok embernek van is - mint nekem. De vajon tudjátok, hogy mi is ez valójában és hogy hogyan működik?

forrás

Lávalámpa

Az eredeti lávalámpát az angol Edward Craven Walker találta fel az 1960-as években. Találmányát „csillaglámpának” (Astrolight) nevezte el és egy 1965-ös hamburgi vásáron mutatta be, ahol Adolph Wertheimer vállalkozó lejegyezte, majd megvásárolta a termék jogát, és vállalkozásával Lava Lite néven kezdte el gyártani. Az 1990-es években Walker eladta a jogot Cressida Grangernek, akinek cége, a Mathmos továbbra is gyárt lávalámpákat és hasonló termékeket. Ma már többféle néven, több változatban forgalmazzák különböző cégek mint dekorációs lakberendezési terméket.

A lámpa működési elve a viasz és a hordozó folyadék eltérő expanzióját használja ki a különböző hőmérsékleteken. A megfelelő működéshez és az ideális sűrűség eléréséhez a viaszt szén-tetrakloriddal keverik. Melegítés hatására, egy bizonyos hőfok (~ 60 °C) elérésekor ezen elegynek enyhén kisebb lesz a sűrűsége a vízénél, azonban alacsonyabb hőmérsékleten nagyobb, szobahőmérsékleten pedig szilárd halmazállapotú. Mivel a viasz a vízben oldhatatlan, ezért egyben marad.
A helyes működéshez az üveghengerben olyan hőmérsékleti viszonyokat kell teremteni, hogy az alsó részén valamivel meghaladja, a felső részén pedig éppen, hogy alul maradjon e hőmérsékleti munkapontnak. Ez úgy érhető el, hogy az üveghengerrel alulról folyamatosan hőt közölnek, így hőáramlás útján a benne lévő megolvadt viaszból buborékok szakadnak le, és az üveghenger felső része felé kezdenek áramolni. Az üvegkúp csúcsához érkezve a hőközlő forrástól távolabb kerülnek, így sűrűségük az enyhe hőmérséklet-különbség hatására ismét nagyobb lesz, mint a hordozó közegé, aminek következtében a buborékok ismét leszállnak az üvegkúp aljára, ahol a hőközlés hatására a folyamat megismétlődik.
A lámpa működését a környezeti hőmérséklet befolyásolja: nyáron általában több és kisebb viaszbuborék keletkezik, télen pedig kevesebb és nagyobb. A viaszbuborékok keletkezése és áramlása teljesen véletlenszerű, matematikai függvényekkel nem írható le.

Az amerikai Myth Busters című televízió-műsorban bebizonyították, hogy a lávalámpa tűzhelyen történő melegítésre felrobbanhat, ami akár végzetes sérüléseket is okozhat. A kísérlethez az ötletet egy kenti férfi esete adta, aki 2004-ben meghalt, miután a tűzhelyen melegített lávalámpája felrobbant, és az üvegszilánkok a mellkasába fúródtak. A szerencsétlenül járt férfi azért melegítette tűzhelyen a lávalámpát, hogy lerövidítse a bekapcsolástól az üzemi hőmérséklet eléréséig eltelt időt.