anyák napja 2010. május 02. ( május első vasárnapja)
Ha eddig nem tudtátok, most mondon, hogy MOST vasárnap van ANYÁK NAPJA.
Hoztam nektek néhány verset, meg ilyeneket. :) ;)
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa
Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.
Létay Lajos: Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó ha cinke volnék,
útra kelnék, hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen
fehér holdsütésban
elcsitulnék
jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem -
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.
Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
Nadányi Zoltán: Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akartalak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
József Attila: Nem tud úgy szeretni
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
Dsida Jenõ: Édesanyám keze
A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám
Rettentõ semmi mélyén álltam
Közelgõ létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentõm
S a fényes földre helyezett. . .
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát.
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette éltünk nappalokká
A nyugodalmi perceket. . .
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dõlt a föld,
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememrõl letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet!
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja,
Keresztvetésre tanított
Felmutatott a csillagokra,
Úgy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett. . .
Add ide, csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg a kezedet!
Lábam alól, ha néha-néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod, a vétek szörnyû rút!
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor
Feledni bírnám ezeket!. . .
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég.
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendõ nem veszett!
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
A legáldottabb kéz a földön,
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom, megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet!
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!
Dadó Lili: Anyák napja
Réges-régen készülõdtünk
erre a nagy napra
Hiszen ma van az esztendõ
legeslegszebb napja
Hajnal óta anyut lessük
ébred-e már, hív-e
Neki van a világon a
legeslegjobb szíve
Bizony nincs a naptároknak
mosolygósabb lapjuk
Szobáját ma virágokkal
telis-tele rakjuk
amit érzünk, amit szólnánk
vidám dalba öntjük
Édesanyát énekszóval
szívbõl felköszöntjük
Fazekas Anna: Köszöntõ
Hajnaltájban napra vártam
Hûs harmatban térdig jártam
Szellõ szárnyát bontogatta
Szöghajamat felborzolta
Hajnaltábna rétre mentem
Harmatcseppet szedegettem
Pohárkába gyüjtögettem
Nefelejcset bele tettem
Hazamentem, elpirultam
Édesanyám mellé bújtam
Egy szó sem jött nyelvembre
Könnyem hullt a nefelejcsre
Édesanyám megértette
Kicsi lányát ölbevette
Sûrû könnyem lecsókolta
Kedves szóval lágyan mondta
"De szép verset mondtál lelkem!
De jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
Ünnepeljük Anyák napját
Ragomby M.: Anyák napjára
Nekünk nincsen kertünk, nekünk nincs virágunk
A virágárusnál mi hát sorba állunk
Perselypénzembõl bogrétácskát veszek, illatosat mára
Édesanyámnak Anyák napjára
Lesz sok pénzem nekem, hogyha majd nagy leszek
Anyukámnak akkor szép nagy kertet veszek
Hogy a poharába minden áldott reggel
Friss virágot tegyen
S számára minden nap anyák napja legyen!
Veres Csilla: Neked álmodom anyu
Neked álmodom anyu
a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.
Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.
Elhozom neked anyu
a hulló csillagot
zsendülő mezőkről
az édes illatot.
Elhozom én onnan
méhecskét, virágot
s megálmodom neked
az egész világot.
Iványi Mária: Tulipiros a ruhám
Tulipiros a ruhám, tegnap varrta anyukám
Bámulnak is akik látnak
Nincs is ilyen senki másnak
Azért ilyen csodaszép
Belevarrta a szívét
Öltögette, szabta, mérte
Megcsókolom százszor érte
Ámon Ágnes: Anyák napjára
Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.
Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.
Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.
Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon!
Kuczka Péter: Anyám keze
Az én kezem még fehér,
mint a kenyér béle,
mind a kettő belefér,
Anyám tenyerébe.
Barna az ő tenyere,
mint a kenyér héja,
puhán simogat vele,
arcom simogatja.
Este, ha a lámpa ég,
s mégsem látja senki,
barna, jóságos kezét,
kötényébe ejti.
Szeme nagyon messze néz
és a lámpa fénye,
mint az édes, sárga méz,
csorog szép kezére.
Mentovics Éva: Az én anyukám
Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.
Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.
Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.
Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.
Mentovics Éva: Az én titkom
Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.
Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.
Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.
Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,
aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet.
Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.
Bartos Erika: Anyák
Barnaszemű édesanyám
Úgy szólítom: Anyuka,
Anyukám a pocakjában
Hordott engem valaha.
Anyukámnak anyukáját
Úgy hívom, hogy Nagymama,
Süteményt süt, gombócot főz,
Messze száll az illata.
Nagymamának anyukáját
Úgy hívom, hogy Dédmama,
Dédmamának kertje is van,
Közepén egy fügefa.
Dédmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ükmama,
Ükmamának volt sok tyúkja,
Meg egy büszke kakasa.
Ükmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Szépmama,
Hajában a gyöngyös párta,
Derekán a rokolya.
Szépmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ómama,
Tizenhárom leányának
Egyike volt Szépmama.
Hogyha nekem gyermekem lesz,
Akkor leszek anyuka,
Anyukámból nagymama lesz,
Nagymamámból dédmama.
Anyuka és Nagymama és
Dédmama és Ükmama,
Szépmama és Ómama is
Egymásnak mind rokona.
Mentovics Éva: A legszebb ünnepen
Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.
Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.
Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.
Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.
Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet, és kalapál…
Ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.
Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni.
Az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti.
Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek
Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
- bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál -
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
Édes, drága jó Anyácskám
úgy szeretlek téged.
Anyák napja van ma
Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.
Csóka mama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.
Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot.
Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.
Szeresd édesanyádat
Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.
Édesanyám szeme
Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.
Ragyogó sugarat
Szór minden utamra –
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.
Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag
Mindig úgy csüng rajtam.
Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag
Mindig mosolyogjon.
Édesanyám, mondd el...
Édesanya, mondd el nekem,
Milyen voltam kiskoromban?
Amíg meg nem születtem,
A hasadban kuporogtam?
Benned nõttem nagyra neked
S együtt voltam mindig veled?
Édesanya, mesélj nekem,
Milyen voltam kisbabának?
Tényleg kopasz volt a fejem?
Örültem a nagymamának?
Sokat aludtam és ettem,
Mire felcseperedtem?
Édesanya, mondd el nekem,
Hogy próbáltam elindulni?
Fogtátok volna a kezem
S én nem hagytam hozzányúlni?
Magam próbálkoztam volna?
Azért estem mindig orra!
Édesanya, mondd el nekem,
Gondoltad, hogy ilyen leszek?
Ugye jó, hogy nagyot nõttem,
És egyedül boltba megyek?
Felöltözöm, fogat mosok,
Látod, milyen ügyes vagyok?
Édesanya, mondd el nekem,
Majd ha felnõtt lesz belõlem,
És születik kisgyermekem,
Õ is megkérdezi tõlem:
"Milyen voltam - mikor álltam,
Cumiztam vagy sírdogáltam?"
Édesanya, beszélj róla,
Mondj el minden jót és szépet!
Mintha tegnap történt volna,
Nézegessünk régi képet!
Az egészben az a legjobb,
Hogy te itt vagy, s veled én,
Tudom most már, mért szerettél
Az életem elején!
Reggel óta tanakodtam
mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
Elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem találtam.
Minden, amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban.
Az édesanya
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
A mindentudó
Az én anyukám mindent tud:
süt mákos és diós batyut,
kocsit vezet, szőnyeget sző –
talpraesett, szép okos nő!
Mosolyog, akármit csinál,
sok jó játékot kitalál,
varr nekem olyan szép ruhát,
hogy ámul az egész család,
Ha sírok és megsimogat,
szeretete jókedvet ad.
Nem is érdemlem meg talán
hogy tündér az édesanyám!
Anyák napjára
Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!
Édesanyám, neked adunk
minden évben egy napot,
de te nékünk életednek,
minden napját átadod.
Nincs az égen annyi csillag,
se fűszál a réten,
mint ahányszor kell, hogy mondjam
ki is vagy te nékem.
Megköszönnöm, hogy velünk vagy,
s nem ér minket szenvedés,
arra nemcsak ez az egy nap,
de egy élet is kevés.
Iványi Mária: Nagyanyónak
Halkan, puhán
Szirom pereg
Simogatja
Öreg kezed.
Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.
Molnár Ferenc: Nagymamánál
Nagymamához menni nagyon szeretek,
Habos kávé vár ott, s torta szeletek
Kalács is van Nála, s benne mazsola
Legédesebb mégis az Õ mosolya
Nagymamánál lenni mindig csudaszép
Jó uzsonna után vár a hintaszék
Amíg rignatózva beszélek Vele,
Megsimogat mindig lágyan a keze
Én a nagymamámat nagyon szeretem,
Mert csak szépet és jót ad mindig nekem.
Iványi Mária: Anyák napján - Nagymamának
Édes-kedves Nagyanyókám, Anyák napja van ma
Olyan jó, hogy Anyukámnak is van Édesanyja
Reggel, mikor felébredtem, az jutott eszembe,
Anyák napján legyen virág mind a két kezembe
Egyik csokrot Neked szedtem, odakinn a réten
Te is sokat fáradoztál évek óta értem
Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat
Jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap
Köszönöm, hogy ilyen sokat fáradoztál értem,
és hogy az én jó Anyámat felnevelted nékem
Nagymamának
Tarka rétről kanyargós út
szalad be a vadonba.
- Ünnep van ma, ünnep van ma! -
Kismadár is dalolja.
Nyári lombok hajladoznak,
tarka lepkék szállnak.
Mit adjak e szép ünnepen
az én nagymamámnak?
Ez a színes virágcsokor
elsuttogja halkan,
amit neked nagymamám
mondani akartam.
„Az anya nem az a személy, akire támaszkodunk, hanem aki szükségtelenné teszi a támaszkodást.”
/Dorthy Canfield Fischer/
„Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani.”
/Szabó Magda/
„mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!”
/Petőfi Sándor/
„Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.”
/Sophia Loren/
„Az anyákban beépített aggodalom-generátor működik - és hiányzik róla a kikapcsológomb.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése